A mexikói festőnőnek és termékeny ön-portré készítőnek, Frida Kahlo-nak egy rendeltetési helye volt mindenek felett: a Kék Ház. Gyermekkorának, majd házaséletének is helyszíne volt ez, melyet könnyen beazonosíthat a keresője feltűnő színe alapján Mexikó városának Coyoacán kerületében. Halálát követően férje, a szintén festő Diego Rivera a mexikói államnak adományozta, majd itt nyílt meg 1958-ban a Frida Kahlo Múzeum. Bár lakói már réges rég elhagyták, az erőfeszítés, hogy a lehető legjobban megőrizzék Kahlo otthonát, sikerrel járt. Az alábbi videófelvétel a Kék Házban készült és bensőséges házastársi mozdulatokat és gesztusokat tartalmaz.
"Soha senki sem fogja megtudni, mennyire szeretem Diego-t.... Nem akarom, hogy bármi fájjon neki, hogy bármi elrabolja tőle az energiát, mely az életéhez szükséges - az élethez, ahogy ő szereti, a festéshez, a látáshoz, a szeretéshez, az evéshez, az alváshoz, legyen csak önmagában, vagy valaki mással. De sosem akarom, hogy szomorú legyen. Ha az egészségem kifogástalan lenne, mindezt megadnám neki... Ha fiatal lehetnék, azt is elvehetné tőlem."
A filmszalagot Nickolas Muray fotóművész vette fel, aki jelentős szerepet játszott Kahlo életében. Férje számos alkalommal félrelépett, ám Frida egészen odáig megbocsátott neki, amíg ezt nem a húgával tette. Ezt követően Kahlo is nyíltan viszonyokat folytatott férfiakkal és nőkkel egyaránt. Nickolas Muray-vel majdnem 10 évig folytatott viszonyt, mely egészen a férfi harmadik, illetve Kahlo és Rivera újraházasodásáig tartott. Baráti viszonyuk azonban 1954-ig, Kahlo haláláig bensőséges maradt.